LYUKKAMERÁS
FÉNYKÉPEZÉS
|
Mindenek elõtt nézzétek meg a következõ kis összeállítást, amit néhány lyukkamerás képembõl készítettem:
Néhány, fémdobozból készült lyukkamerával szoktam képeket készíteni a következõkben leírt módon:
A fényérzékeny papír lyukkamerába
való helyezésével kezdõdik a folyamat. Sajnos ezt
a mûveletet csak éjszaka tudom elvégezni, mivel a lakásban
máskor nem tudok teljes sötétséget létrehozni.
A hálószobában van az ideiglenes sötétkamra.
A redõnyöket leengedem, nehogy egy
kis fény is beszûrõdhessen az utcáról. Minden
szükséges anyagot és eszközt elõkészítek
(fényérzékeny papír, fekete szigetelõszalag,
olló).
Ezután a szobában a saját készítésû,
piros ledekbõl összeállított sötétkamralámpa
világít csak (néha a bringám hátsó
piros lámpája szolgál sötétkamra lámpaként).
A lyukkamera fedelét leveszem, majd a fényérzékeny
papírt (Forte Bromofort BS4-es, fényes, lágy, fehér,
karton, tropical, 9x14 cm-es papír) óvatosan belecsúsztatom
a lyukkamera belsõ felületén gyufaszálakból,
illetve üvegszálas lemezbõl kialakított papírtartóba.
Ezek utána visszarakom a doboztetõt.
A tetõ peremét körberagasztom fekete szigetelõszalaggal,
hogy a napfény ne juthasson véletlenül se a dobozba. Leellenõrzöm,
hogy a nyílás el van-e takarva (szintén fekete szigetelõszalagot
felhasználva erre a célra).
A doboz tetejére szoktam ragasztani egy tartalék fekete szigetelõszalag
csíkot arra az esetre, ha a fényképezés közben
esetleg megsérülne a nyílásról lehúzott
szalag (pl. menthetetlenül összetapad, stb.).
Mielõtt visszakapcsolom a rendes világítást, ellenõrzöm,
hogy a fényérzékeny papírokat tároló
kartondobozt biztonságosan visszazártam-e, illetve, hogy jól
leragasztottam-e a dobozt. Csak ezután kapcsolom fel a villanyt.
Nappal kiválasztom a megfelelõ dolgot, amit
le szeretnék fényképezni. Általában viszek
magammal egy stopperórát, vagy mobiltelefont, hogy tudjam mérni
a záridõt.
A dobozt lerakom valahová.
Megbizonyosodok róla, hogy nem billeg-e, majd a dobozt a földhöz
nyomva lehúzom a fekete szigetelõszalagot a nyílás
elõl.
A záridõ természetesen az elõre eltervezett idõtõl
eltérhet, ha pl. közben felhõ takarja el a napot, vagy esetleg
valami más dolog jön közbe, ami miatt a fényviszonyok
drasztikusan megváltoznak.
Ha lejárt a kívánt záridõ, akkor a doboz
elmozdítása nélkül a szigetelõszalagot óvatosan
visszaragasztom a nyílás elé.
A képek elõhívása szintén
az éjszaka leple alatt történik, a fényérzékeny
papír dobozba való helyezésénél leírtak
miatt.
Az elõhíváshoz szükséges vegyszereket jóval
elõbb kiveszem a hûtõszekrénybõl, ahol tárolom
õket, hogy a megfelelõ hõmérsékletre tudjanak
melegedni.
Hõmérõm sajnos nincs, így csak találomra
tudom a vegyszerek hõmérsékletét megállapítani.
A vegyszereket kiürült, fehér, mûanyag ételszállító
dobozokba töltöm, így kerülnek be az ideiglenes sötétkamrába.
A piros lámpa fénye mellett a doboz
tetejét védõ ragasztócsíkot eltávolítom,
majd leveszem a doboz tetejét.
A papírt egy gyufaszál segítségével kiveszem
a dobozból óvatosan (a gyufaszálra a henger alakú
dobozoknál van szükség, mert a papír a doboz falához
feszül, és csak a kihegyezett gyufaszállal tudok óvatosan
mögényúlni).
A papírt az emulziós felével lefelé az elõhívóba
(Fortespeed NTD semleges tónusú papírhívó)
csúsztatom, majd gyorsan megfordítom egy gyufaszálakból
készült csipesz segítségével.
A hívó hõmérsékletétõl függõen
több-kevesebb ideig tart a hívás, miközben a tálat
folyamatosan mozgatom.
Mikor elérte a kép a megfelelõ kontrasztot, átrakom
a csipesszel az ecetes vízbe.
A kb. egy perces stopfürdõ után a kép a fixálóba
kerül (Fortespeed univerzális fixáló).
Folyamatosan mozgatva a tálat, a fixálást 15 percig szoktam
végezni általában.
Ezután a képet egy tiszta vizes edénybe rakom.
Néhány perc után a rendes szobai világítást
felkapcsolom.
A képet átviszem a kis dobozzal együtt a fürdõszobába,
ahol a csap alatt nem teljesen hideg vízben kb. negyed órán
át mosatom ki belõle a vegyszereket. Ezután hagyom a képet
ázni a vízben akár egy órán át is.
Közben néha lecserélem rajta a vizet.
Mikor már jó ideje a vízben van a kép, kiveszem
és egy hajszárítóval teljesen megszárítom.
Ezután jön a képek scannelése.
A képeket ráhelyezem a scanner üveglapjára és
általában 800 dpi felbontással bescannelem.
Utána a képeket szoftveresen, és negálom a színeket.
Ezek után a scanneléskor az üveglapon lévõ
porszemek által okozott hibákat eltûntetem a képrõl,
illetve ha szükséges, akkor a fényerõn állítok,
hiszen a kép készítésekor elég nehezen lehet
eltalálni a helyes záridõt.
Persze nem minden esetben tudok világosítással, vagy sötétítéssel
segíteni a rosszul exponált képen.
Miután ezekkel kész vagyok, levágom a kép szélérõl
a felesleges részeket, hogy csak a kép maradjon meg.
Esetleg a képet lekicsinyítem, hogy könnyebben tudjam másolni,
mert az eredeti 800dpi felbontás elég nagy fájlméretet
hoz létre, és azt nehéz kezelnem.
Néhány házilag készült lyukkamerám
Kekszesdobozból készült lyukkamera. |
Kakaósdobozból készült lyukkamera. |
A lyukkamerákkal készült képek
Tüköraknás géppel történõ fényképezés
Egy Lubitel 166 universal típusú géppel próbálkoztam régebben.
Adatok a géprõl
1987-ben került ez a modell a
piacra.
Kamera típusa: | 6x6, 6x4.5cm-es formátumú TLR kamera |
Film: | 120-as roll film |
Lencse : | T-22 75mm f/4.5 |
Záridõk: | B, 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250 mp. |
Blendenyílás: | f/4.5 - f/22 |
Keresõ: | fókuszáló tetõ beépített direkt keresõvel |
Fókuszáló ernyõ: | Fresnel lencse ernyõ |
Legkisebb fókuszálási távolság: | 1.4 m |
Szûrõ: | 40.5 mm-es rátekerhetõ típus |
Képkocka számlálás: | Film számláló ablak |
Méretek: | Magasság 126 x Szélesség 98 x Mélység 95mm |
Tömeg: 550 gram | |
Beépített önkioldóval és vaku szinkronizálással |
Képek a géprõl
Néhány általam készített kép